A kezdetek…

V I S S Z A J E L Z É S E K
„Hogy segített-e???? El nem mondhatom milyen sokat!!! Hogy csinálja??? Két mondattal helyre rakja lelkivilágom!!!! Irigylem a Párját!!!”
„Végtelenül hálás vagyok, hogy ennyit foglalkozik velem, velünk!!”
„...azt is megjegyezte hogy nagyon jó hatással volt rám, kedves Nikoletta. ”
"Niki, nagyon köszönünk mindent!"
„Mindent nagyon köszönök!!!!! Az egy hónappal ezelőttihez képest a kedvem sokkal jobb, sokkal pozitívabb a gondolkodásom!!! Nem tudok eléggé hálás lenni!!!!”
„Nagyon hálás vagyok a soraiért, amiket szívből köszönök."
„Az eddigiekért én nagyon hálás vagyok"
„Köszönöm, hogy hívhattam!!”
„engem az győzött meg, amiket az Ön oldalán olvasgattam"
„nagyon köszönöm a gyors reagálását. Másodszor pedig azt,hogy talán sikerült egy kicsit jobb belátásra bírnia ezzel a pár gondolattal.”
„És Ön annyira szimpatikus lett nekem..."
„Először is nagyon szépen köszönöm a gyors és lényegre törő segítségét, jó volt olvasni a sorait."
"Szia Niki!:-) Köszönöm Neked a sok támogatást és segítséget!!! Rengeteg erőt adtál! :-) puszillak"
„Másként látok ma már és ezt Önnek köszönhetem!! tényleg őszintén sajnálom, hogy nem előbb találoztunk!!!!!"
„Szeretném megköszönni mind azt amit értem tett ebben az évben!!! Ön nélkül elvesztem volna!! Nem is tudja micsoda erőt adott nekem ahhoz, hogy elviseljem azokat a csapásokat melyek személyemet érték!!! Hálával tartozom Önnek nagyos sok hálával!!!”
„Nagyon szepen koszonom a biztato szavakat ilyenkor ez is nagyon sokat segit.”
„És Ön ebben rengeteget segített nekem, amiért nem győzök hálásnak lenni."
„Meg egyszer koszonom a tamaogatast.”
„Megírtam …nek is, hogy elmentem Önhöz és milyen hasznos volt.”
"és egyébként köszönök mindent!! a hozzáállásod, segítőkészséged, kedvességed!!"
„Köszönöm kedves leveleit, nagyon hasznosak!!! Mindig nagy izgalommal várom.. :) … Tegnap este a levele elolvasása után minden átfordult bennem pozitívba, … Nagyon-nagyon köszönök mindent!”
„Nagyon köszönöm kimerítő godolatai, sorait!!"
„Azt kell mondanom, hogy nagyon megnyugtatott az Önnel folytatott beszélgetés; nagyon nagy szükségem volt (van) arra a megértésre és elfogadásra, amit tanúsított irányomba.”
"Többször elolvastam előző leveleit, és meg kell, hogy mondjam, sokat segítettek abban, hogy át tudjam állítani gondolataimat."
„…bár a férjem türelmének és szeretetének köszönhetem ezt a változást de Ön nélkül nem sikerült volna! Köszönöm ,hogy tartotta benne a lelket a legnehezebb időszakokban és nem hagyta hogy feladja.”
"Önnek köszönhetően sokat változtunk egymás irányába, ismerjük a másik "szeretetnyelvét", ez is már komoly előrelépés, úgy gondolom. Ja,és még egy valami. x-vel együtt mindketten őszintén mondjuk, Önben egy roppant kedves, szeretetre méltó embert ismertünk meg, aki képes volt akár pár óra után is mély nyomot hagyni bennünk, s amivel már most gazdagabb az életünk."
„Már nagyon vártam ezt a személyes találkozást és nagyon örültem hogy sokat tudtunk beszélgetni. Engem nagyon feltöltött. Olyan érzésem volt mintha egy rég nem látott ismerőssel beszélnék egyszóval nagyon jól éreztem magam. Köszönöm!”
„sok hasznos tanács felkeltette az érdeklődésemet! Szerintem sokat ki fogok próbálni belőle!!!!”

Az előadás minden percét szeretném hasznosan kitölteni, ezért bevezetésül itt írtam le, hogyan született meg bennem az előadás gondolata.

- Küldetésem az, hogy minél több kapcsolat működjön úgy, ahogy az az adott párnak megfelelő és minél több gyermek cseperedjen fel Anya és Apa mellett is, egy CSALÁDban!!! -

A kezdetek…

… ahogy az életemen visszatekintek, mindvégig az utamat jártam, csak még nem volt tudatos. Régóta vonzott a pszichológia, a párkapcsolatok, a gyermeknevelés és a személyiségfejlesztés témaköre. Évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem, hogy szeretném átadni azokat a számomra -és időközben már másoknak is- bevált ismereteket,  amikre én magam szert tettem. Először könyvet kezdtem írni, ám a kiadása akadályba ütközött. Így hiába volt szinte már kész, abbahagytam az írást. Már abban az időben felmerült bennem, hogy előadásokat fogok tartani. Aztán jött a felismerés, hogy igen, az én utam tényleg az, hogy tegyek a párkapcsolatokért. Soha nem felejtek el egy beszélgetést a pedagógus barátnőmmel: mesélte, hogy egy kislány az osztályából mennyire másként viselkedett, mint addig. Belém égtek a felidézett mondatok, amiket a kislány mondott, miután rákérdezett, hogy van-e valami baja:

-          „Hiányzik Anya!

-          Jól van, majd nemsokára mész haza és otthon lesz Anya!

-          Anya? Dehát Anya elköltözött, Ő már nem lakik velünk!”

Némi megerősítés után felpörögtek az események és elvégeztem egy mediátor képzést. Nagyon megtetszett a módszer, úgyhogy kissé elkanyarodtam az eredeti tervemtől. Csak aztán hamar megtapasztaltam valamit: hiába törekedtem mediátorként, tanácsadóként is arra, hogy ki-ki pénztárcája szerinti díjazás mellett végezzem a munkámat -minél szélesebb réteg számára lehetővé téve az igénybevételt-, sajnos így is számtalanszor szembesültem vele, hogy az igény óriási, de az emberek nem mindig tudnak/akarnak áldozni a kapcsolatukra.

Így szépen lassan ráeszméltem, hogy néhány család életében beálló változással még nem fogom megváltani a világot. Ezért visszatértem az eredeti elképzelésemhez, hogy minél több ember számára legyen elérhető, hogy tehessen a kapcsolatáért.

Statisztika szerint a felbomló házasságok 40%-a megmenthető lenne, ha igazán tennének érte. Létezik olyan módszer, amely utógondozás, ún. házasságszervíz mellett 3% alá szorította a válások számát. Nem mondom azt, hogy minden párnak együtt kell maradni. De gondoljunk csak bele, ha az elválást fontolgatóknak csak ez a 40%-a dönt úgy, hogy ők mégis egy család maradnak … óriási dolog lenne a  jelen KSH adatokhoz képest, miszerint a házasságok több mint fele válással végződik (és akkor még az élettársi kapcsolatokról nem is beszéltünk). Rengeteg kisgyerek látja a váláshoz vezető kapcsolat mintáját, ami ki fog hatni a párválasztására is, mondhatni az egész életére.

Mindez nem csak egyéni, hanem társadalmi érdek is, hiszen már így is rengeteg az egyszülős család. A házasságra történő felkészítés sokkal gazdaságosabb lenne, mint a segélyezés! Egyre többen ismerik fel, hogy a családi életben is a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni mind a házasság, mind a gyereknevelés területén. Már az iskolákban tanítani kellene a családi életet, akár a párválasztást. Egyáltalán nem mindegy, ki hogyan érzi magát a párkapcsolatában, a családjában. Mindenre hatással van, kezdve egészen onnan, ki hogyan teljesít a munkahelyén; a gyerekek az óvodában, iskolában; milyen betegségek gyötrik … hosszasan lehetne folytatni a felsorolást. S szinte mindez elmondható arra az esetre is, ha már a válási procedúránál tartanak a családok.

Nem tudom megmondani a biztosat. Ha tudnám persze, hogy megtenném. Nálam vannak jóval okosabb és tájékozottabb emberek, akik bizonyára még hozzá tudnak tenni ezernyi dolgot az én mondanivalómhoz. Tisztában vagyok azzal is, hogy egy előadás nem ér fel egy személyes beszélgetéssel. De honnan tudjuk, hogy kinek mekkora szikra kell ahhoz, hogy valamit másképp csináljon? És mint azt tudjuk: először mindig elég egy lépést megtenni!

Egy dologban bizonyára egyetértünk: becsüljük meg az időnket, mert abból áll az életünk!!! Nem mindegy, hogyan telnek el a napok, de még egy-egy óra sem. S ezért érdemes minél előbb átgondolni, hogyan is állunk valójában, ideje volna-e a tettek mezejére lépni és leszámolni a halogatással!

Hallgasson bele egy gyerek érzéseibe, gondolataiba és remélem Ön is úgy fogja gondolni, hogy mindig van miért még egy esélyt adni. Főként ha gyermek is van a családban! Akár még akkor is, ha már esetleg zajlik is az a bizonyos per.

Köszönöm, hogy elolvasta.

 

Kérem olvassa el a Bemutatkozás menüpontot is!

 

Kérdés merült fel Önben? Keressen nyugodtan az elérhetőségeimen!

Telefon: +36-20-950-9779;  E-mail: nikoletta.ruff@gmail.com